Baloldali agytrösztök az európai válságról

Az OECD európai gazadságélénkítő programokat vizsgáló jelentéseiben[1] vegyes eredményekre jutott. Európában átlagosan a GDP 0.9%-át fordították a válságból kivezető élénkítő csomagokra, míg Amerikában ez szám a 2%-ot is meghaladja. Az eredmények alapján többen arra számítanak, hogy Európa tovább fog küzdeni a gazdasági válsággal, mint az Egyesül Államok, ennek pedig két oka van. Az első ok, hogy sokkal gyorsabban reagáltak mint az európai országok, a második, hogy nagyobb összeggel stimulálták a gazdaságot. Néhány vélemény szerint az Európában bevezetett csomagok mérséklik a válság hatásait, de korántsem kellő mértékben. Ha az EU 27 tagországa, átlagosan a GDP 2%-át a gazdaság élénkítése fordítaná és 2010-ben ezt a számot 2,5%-ra növelnék, a befektetők és a fogyasztók is jobban járnának. Természetesen az országok költségvetését egy ilyen program még inkább megterhelné, ezért alternatívaként felmerülhetne az is, hogy az EU költségvetéséből támogassák azokat az országokat, akik nem képesek a GDP ekkora mértékét a válságkezelésre fordítani. Az úgynevezett intelligens befektetési módszerek is hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez. Ezek olyan befektetések melyek az oktatást, a kutatás-fejlesztést, az infrastruktúrát, a környezetvédelmi technológiákat és az ehhez hasonló programokat célozzák. Azért fontos az intelligens befektetések szorgalmazása, mert ezeknek a kereslet szempontjából rövid távú előnyei vannak, és ezen felül a gazdasági struktúrára hosszú távon jótékony hatást fejtenek ki. A koordinációnak és a kooperációnak kiemelt szerepe van a válság leküzdésében, az Unió tagországai együttesen sokkal hatékonyabbak mint külön-külön. Egy közös élénkítő csomag hatalmas előnyökkel jár a spillover jelenség pozitív hatásai miatt. Ha az összes tagország gazdaságélénkítő csomagokat vezet be, egy adott ország sokkal jobban jár, mintha csak abban az országban vezetnek be ilyen programot. Főként azok az országok járnak, amelyek gazdasága erősen export orientált.  

A klasszikus jóléti állam koncepciója mára már nem állja meg a helyét, ez a globalizáció új kihívásai miatt alakult így. Megjelentek olyan új társadalmi problémák mint a fiatal diplomások munkanélkülisége, az öregedő társadalom és az egyre több egyedülálló szülő. Carlos Munas-Granados az újfajta jóléti államokat, dinamikus államoknak nevezi. Ezek az államok szerinte olyan új és dinamikus kapcsolatokat alakítanak ki a gazdaság és a társadalom egyéb szereplőivel, melyek segítik az adminsztrációt és olyan aktív állampolgárokat feltételez, akik egyenlő lehetőségekkel rendelkeznek. A legfontosabb jellemzőjük az, hogy képesek előre felkészülni a kihívásokra, és nem csak reagálni, ahogy azt a klasszikus jóléti államok teszik. Az egyik legnagyobb előnye a dinamikus állam koncepciónak az, hogy képes aktivizálni a passzív állampolgárokat, például a munkanélküli fiatalokat. A dinamikus államnak a válság idején négy feladata van: a bankrendszer stabilitásának fenntartása, a biztonság megteremtése az állampolgároknak a vállalatoknak, a pénzügyi rendszer szabályozása és felügyelete és a gazdaság élénkítése a válság idején. Ezek a feladatok az államoktól egyaránt megkívánják a biztosító és az élénkítő szerepet.

A 2009 februárjában készült, a magyar kormány válságkezelési programjának alapelveit tartalmazó „Válságkezelés és növekedés. Stratégia az erős Magyarországért” című kiadványban két alapvető fázist különítenek el a szerzők. Az első fázisban emelni kell a foglalkoztatási szintet, amely megalapozza a gazdasági növekedést, a második fázisban az ellátórendszert és a szociális háló átalakítására kerül sor. Ez a logika annyiban tér el a nyugaton látottaktól, hogy míg azok keresletösztönző és expanzív válságkezelő programokat vezettek be, addig a magyar program a kínálatra fókuszál.

Meaulle, Matthieu: Towards a Sustainable Economy. Foundation for European Progressive Studies, 2009

European Recovery III, Foundation for European Progressive Studies, 2009

Mulas-Granados, Carlos: The Dynamic State before and after the Economic Crisis. Fundación Ideas, 2009