Interjú Cserey Gyulával

Cserey Gyula európai parlamenti képviselő-jelölt, 2007 óta a Magyar Szocialista Párt külügyi titkára. 2005-2007 között az Európai Bizottság Versenyügyi Főigazgatóságán dolgozott, 2003-ban az Európai Parlamentben megfigyelői státusban dolgozó MSZP-delegáció mellett volt assisztens.  

P.H. Hogyan tekintsünk ma az Európai Parlamentre, mi a jelentősége az intézménynek az európai integráció és a tagállamok szempontjából?

Cs.Gy. Fontos, hogy lássuk, hogy az Európai Parlamentnek az európai demokratikus tér szempontjából van a legnagyobb jelentősége. Nem egyszerűen a funkciói fontosok, az EP jelenleg a legfontosabb letéteményese egy olyan európai szintű politikai nyilvánosságnak, amelyben olyan perspektivikus és életképes döntések születhetnek. Az Európai Unióban, mint keretben rengeteg lehetőség rejlik. Ezeket csak akkor lehet kiaknázni, ha az integráció közüggyé válik, s a döntések nyilvános, politikai folyamatokban születnek meg. Éppen ezért van rendkívüli jelentősége és súlya a Lisszaboni Szerződésnek. Utóbbi kapcsán meg kell jegyeznem: Magyarország példáján is láthatjuk, egy politikai rendszer attól nem válik sem erőssé, sem eredményessé, ha a politikai lépések legitimitását és motivációját a közvélemény vagy az utcai tiltakozások alakulásában véljük megtalálni. A Lisszaboni Szerződés teremtené meg azokat az átlátható intézményi kereteket, amelyeken belül a játékszabályok biztosítják, hogy hatékony döntések szülessenek, beleértve ebbe a demokratikus részvétel jogától az intézmények közötti egyensúlyon át az intézményes szimbólumokig mindent.

Természetesen igaz, hogy az Európai Parlament szerepe lényegesen átalakult az elmúlt évtizedben. Ezen belül az utóbbi ötéves ciklus során vált mindenki számára egyértelművé, hogy a Bizottsággal, és a Tanáccsal alkotott háromszögben nem szükségszerű, hogy a Parlament legyen a legrövidebb oldal, mint ahogy az sem, hogy állandóak legyenek az intézmények közötti ütközések. A Parlament súlyának növekedése dinamizálta az uniós közéletet. Ugyanez volt a hatása a 12 új tagállam csatlakozásának is 2004 és 2007 között.

P.H. Az európai közélet dinamizálásában, illetve a közös európai politikai tér kialakításában milyen szerep juthat az európai pártoknak?

Cs.Gy. Ezen pártok rövidítései, mint például EPP-ED, PES, ALDE nemigen csengenek ismerősen a tagországokban, sőt talán még a politológus hallgatók is csak akkor tudják feloldani a mozaikszavakat, ha specifikusan az európai belpolitikáról szóló kurzust akarnak hallgatni. A pátoknak ma még szinte kizárólag az EP-n belül, frakciókként van jelentőségük. Az elmúlt ciklusban azonban e tekintetben is történtek fontos változások. Nem utolsó sorban az internetnek köszönhetően, az Európai Szocialisták Pártja, a PES kezd megjelenni a tagállamok állampolgárainak életében is. Az internet új, web 2.0-esnek nevezett korszaka lehetővé teszi, hogy közvetlenül lépjenek kapcsolatba alapszervezetek, illetve alakuljanak új, fiatalos hálózatok. E tekintetben az ún. manifesto, vagyis a választási program megvitatásának folyamata komoly előrelépésnek tekinthető. Már Magyarországon is létezik PES aktivista közösség, de ezek még csak az első méterek. Arról még szó sincs, hogy az európai parlamenti választásokon Néppárti, PES, ALDE vagy Zöld jelöltek induljanak, illetve európai szintű kampány folyjon. Az kérdéses, hogy a továbblépés útja pontosan mi: a közvetlen tagság, illetve a tagállami és európai párttagság elválasztása sem elképzelhetetlen.

Az európai politikai nyilvánosságra rendkívül jó hatással lenne, ha az európai szintű pártok tényezővé válnának a közvélemény alakításában és a demokratikus politikai működésről kialakított kép javításában. A PES vagy az Európai Néppártként ismert EPP-ED neve, imázsa sokkal kevésbé erodálódott, mint a tagállami gyűjtőpártoké. Látnunk kell, hogy a politikai iránti bizalom csökkenése nem magyar sajátosság, Ausztria, Olaszország, de maga Belgium is hasonló krízissel szembesül. Mindannyiunk érdeke, hogy bízzunk a demokráciában, az európai pártoknak ebben fontos szerepet kell vállalniuk.

P.H. A politikai rendszerek stabiltitása, illetve az integráció további útja talán azon is múlik, hogy a jelenlegi gazdasági válságra az Európai Unió milyen válaszokat képes adni. Melyek egyáltalán a lehetséges eszközök ezzel kapcsolatban?

Cs.Gy. Mára a világ országainak harmada recesszióba süllyedt, ezen belül az Európai Unió szinte összes tagállama és az USA gazdaságának összteljesítménye 3-5%-al fog visszaesni 2009-ben. Ugyanakkor Kína, s különösen India keveset vesztett közel 10%-os növekedési üteméből. Az Európai Uniónak ennek ellenére kulcsszerepe van abban, hogy a világkereskedelem fenntartható maradjon. Szimbolikus, hogy a jelentős kereskedelemélénkítési csomagot elfogadó G20 találkozó éppen Londonban volt. Az Európai Unióban létező versenyszabályok garanciát jelentenek arra, hogy a nyugati országok ne tévedjenek a szélsőséges protekcionizmus tévútjára.

Európán belül a legnagyobb kihívást a munkaerőpiac normális működésének fenntartása jelenti. Ez döntően tagállami feladat. Ebből következik, hogy a kormányok a korábbinál is nagyobb nyomás alatt állnak, amikor egyszerre kell kedvező adózási feltételeket biztosítaniuk a munkahelyteremtésre kész vállalkozások számára, mobilizálni a munkaerőt, új foglalkoztatási formákat keresni és alkalmazni, valamint a jövedelem nélkül maradókat ellátniuk. Ez a hármas kényszer olvasható ki az európai unió szocialista pártjainak válságkezelési javaslataiból. Ezek a pártok ma többnyire ellenzékben vannak, azonban néhány innovatív javaslat, mint az önkormányzati, közvetlenül hasznosítható infrastrukturális beruházások megkönnyítése, a vállalatok ösztönzése a munkaerő megtartására, Olaszországban máris jogszabályi erőre emelkedett.

A munkaerőpiac vonatkozásában az Európai Uniós keretek a munkaerő mobilitásának következtében sokkal kedvezőbbek más, gazdaságilag kevéssé integrált térségek lehetőségeinél.

A reálgazdaság nehézségeinél könnyebben rendezhető a hitelpiaci krízis. A bankok működésének újraszabályozása és a pénzügyi piac normalizálása az Európai Unióban csakis közösségi szinten lehet eredményes. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar kormány ez utóbbi tétel elfogadtatásért 2009 elején sokat tett.

P.H. A magyar helyzetre térve hogyan értékeli Magyarország európai uniós tagságának első öt évét?

Cs.Gy. Magyarországon általában azt a vélekedés, hogy a tagság akkor lett volna sikeres, ha közvetlenül évi néhány százezer forintos jövedelem-kiegészítést kap minden állampolgár. Ráadásul a Fidesz sajnos előbb 2003-ban azért mozgósított energiákat, hogy elhitesse, hogy az uniós tagság a magyar gazdák ellehetetlenítését és a magyar gazdaság gyarmatosítását jelenti majd, jelenleg pedig azt sulykolja, hogy a kormány ellopta a fejlesztésre szánt milliárdokat. Emiatt a tagság megítélése a közvéleményben sokkal kedvezőtlenebb a valós helyzetnél. Véleményem szerint az európai uniós tagságnak két, egymással összefüggő hatása volt az elmúlt öt évben. Egyfelől az operatív programokon keresztül lehetőségünk van a gazdaság, az oktatás, a környezetgazdálkodás, valamint a vidékfejlesztés irányának tudatos, összehangolt, de mégis a helyi energiákra építő, decentralizált modernizálására. Ebben a tekintetben a közigazgatás, a vállalkozások, a kormány, az önkormányzatok és egyesületek közötti együttműködés sikeres, sokkal jobb, mint Lengyelországban, Szlovákiában, nem is beszélve Romániáról és Bulgáriáról. A megyeri híd, a körgyűrű és a korábban periferiális vidékeken áthaladó autóutak nem váltak szimbólumokká, holott ezek a jéghegy csúcsának is parányi szeletét jelentik. Az uniós költségvetési támogatottsággal megvalósult infrastrukturális fejlesztések az ország számtalan pontján alig néhány év alatt teljesen megváltoztatták a tájképet és az életkörülményeket

Másfelől azonban tudomásul kell vennünk, hogy a tagság nem egyenlő a fejlesztéspolitikával, sokkal több annál. Az uniós tagság lehetőség arra, hogy az életszemlélet megváltoztatásával váltsunk életminőséget. Magyarország most végre kitörhet a ma még közéletünkre, tudományosságunkra oly jellemző provincialitásból. Ahhoz, hogy olyan sikeres fejlesztési időszakot tudjunk magunk mögött mint például Spanyolország az 1990-es évek közepére, a bizalom és a kooperáció és az innováció képességének kell nagyságrendi fejlődésen átesnie a gazdaság és a közélet világában egyaránt.

Az interjút Balogh Róbert a Generáció2020 Egyesület munkatársa készítette