Viszonyok: az MDF változó stratégiája

A következőkben a Magyar Demokrata Fórum 2002-2004 közötti stratégiaváltásainak értelmezésére teszek kísérletet. Hipotézisünk szerint annak ellenére, hogy az MDF 2002 óta igen jól alkalmazkodott az őt körülvevő politikai környezethez, egyrészt szervezeti gyengesége miatt sebezhető, másrészt vállalt pozíciója miatt jelenleg, 2009-ben is képtelen szakpolitikai céljainak érvényesítésére. Ebből a helyzetből a külső körülmények változása – a Fidesz széthullása vagy stratégiájának jelentős módosulása, az MSZP további gyengülése – mellett az alapszervezeti szint újjászervezése jelenthet kiutat.

            Az elemzés során elsőként a párt emblematikus elnökének egyes nyilvános beszédein keresztül bemutatjuk a stratégia módosulásának folyamatát és annak az elnök által felállított diskurzív keretét. Ezt követően a 2004-es európai parlamenti választás előtti MDF-es kampány legfontosabb elemeinek bemutatásán keresztül rávilágítunk a szervezeti gyengeségek következményeire. Végül rámutatunk azokra az okokra, amelyek miatt a magyarországi jobboldalon a tárgyalt időszakban nem volt életképes a közbeszédben gyakran példaként emlegetett, Franciaországban két évtizeden át, s bizonyos értelemben ma is működő uniópárti (UDF)-, illetve a mai napig érvényes németországi CDU-CSU-modell.

 

Az MDF stratégiaváltása 2002 után

 

            A magukat egyszerre jobboldalinak, konzervatívnak és kereszténynek deklaráló, 1998 óta kormányzó pártcsokor, a Fidesz, az FKgP és az MDF életében a 2002-es választási kampány, majd a választási vereség drámai változásokat hozott. A Fideszt, mint a csoport legnagyobb tagját sokkhatásként érte a vereség, amelynek tényét lényegében a mai napig sem fogadta el. A vereség a párttagság tudatába is úgy vonult be, mint egy virágkor elleni cselszövés, mint a valódi Magyarország elrablása. A második jelentős változást az 1990 és 2002 között esetenként döntő jelentőségre szert tevő Független Kisgazdapárt teljes szétesése jelentette. A párt 2002 áprilisában még az 1%-os határt sem érte el. Ez egyszerre lehetőséget és kényszert is jelenthetett a Fidesz és az MDF számára a vidéki terjeszkedésre. A harmadik jelentős változás az MDF és a Fidesz közötti viszony átalakulása volt.

Az MDF politikai stratégiáját 1998 óta a Fideszhez való viszony határozza meg.[1] Ebben az értelemben az MDF stratégiájában 2001 és 2004 között két komoly, paradigmatikus váltás is végbement.. Az MDF 2001 nyarán olyan megállapodást írta alá a Fidesszel, amelynek értelmében a két párt közös listát állít a 2002-es országgyűlési választásokra. Ez azt jelentette, hogy a Független Kisgazdapárt de facto szétesése után az MDF és a Fidesz között minden korábbinál átfogóbb és szorosabb szövetség jött létre. Ez az állapot azonban ténylegesen mindössze a választások éjszakájáig tartott. A közeledés és együttélés négy éve után a távolodás folyamata is több mint egy évet vett igénybe.

 Az MDF elnöke 2002.április 21-én, a választási eredmények ismeretében röviden úgy nyilatkozott, hogy „A polgári összefogás holnaptól nem az, ami egy hónappal ezelőtt volt”. A szétválásról a Fidesz 2002. augusztusi kongresszusán még kevés szó esett, Dávid Ibolya a Fidesz újabb, 2003. május 16-i kongresszusán a küldöttek előtt óvatosan, mégis egyértelműen deklarálta a paradigmaváltást: „A mi pártjaink között ne húzódjon törésvonal! Nekünk ugyanis közös érdekünk, hogy együtt munkálkodásunk rendezett, kapcsolattartásunk folyamatos legyen. A Magyar Demokrata Fórum igényli, és természetesnek tartja az együttműködést Önökkel. Ám ezzel együtt igényli, és természetesnek tartja a nemes versenyt is.” A kooperáció időszakát tehát 2003-ra felváltotta a versengés. Jellemző, hogy a fent idézett kongresszus volt mindeddig az utolsó, amelyre a Fidesz vezetősége vendégelőadóként meghívta az MDF elnökét.

Már a 2003-as beszédben előfordul az a motívum, amelyet Dávid Ibolya a következő három évben a konfliktus nyilvános felvonásainak alapmotívumává emelt. „Nekünk nem abban kell versenyeznünk, hogy melyikünk tud a másiktól több tagot, szimpatizánst szerezni. Nekünk bizalomra van szükségünk.” Az MDF elnöke ettől az időtől kezdve folyamatosan beszél a Fidesz oldaláról a szervezete ellen irányuló szisztematikus támadásokról, amelyek belső széthúzás képében jelennek meg az MDF-en belül. A konkrét események az ún. Lakitelek csoport körül sűrűsödtek. Ez a név azt a 13 országgyűlési képviselőt (Balogh László, Balsai István, Csampa Zsolt, Ékes József, Fülöp István, Horváth Balázs, Kelemen András, Lezsák Sándor, Medgyasszay László, Németh Zsolt, Pichler Imre, Püski András, Szászfalvi László) jelölte, akik 2002-ben az MDF frakcióban kezdték meg a munkát, s 2004 júniusában az MDF frakción belül munkacsoportot alakítottak. A konfliktus szimbolikus és verbális csúcspontja 2004 őszére érkezett el. Június folyamán, a párt EP-választáson elért eredményét értékelő választmányi ülésen Dávid Ibolya lényegében ultimátumot adott: „Szükség van a bizonytalankodókra is, akik az eredmény ismeretében feladják kétkedésüket, várom őket is…Egyszerre két lovon ülni nem lehet! Kétfelé játszani, testületi döntésekkel szembe menni a jövőben a legszigorúbb következmények nélkül nem lehet!” Dávid Ibolya szeptemberben még megpróbálta írásos nyilatkozat aláírásával kényszeríteni, illetve vállalhatatlan helyzetbe hozni a csoportot, október végére azonban már a kizárásokon volt a sor. Ezek kommunikációjának szerves részét képezte az október 29-én Orbán Viktorhoz intézett nyílt levél. Ebben Dávid Ibolya először megkérdőjelezte a Fidesz jobboldaliságát, különösen a 100 napos program kapcsán. Ezt követően a TV kuratóriumok ügyének nyomán, valamint azért mert az MDF frakcióból történt kizárások után a Fidesz minden eszközzel akadályozta, hogy az MDF visszahívja korábbi képviselőit a bizottságokból jogállam-ellenesnek is titulálta Orbán Viktort. Ekkor az MDF elnöke már a szövetségesi kényszert nevezi meg a 2002-es vereség okaként. A leghatározottabb elhatárolódást azonban azok a részek tartalmazzák, amelyek a Lakitelek munkacsoport ügyére vonatkoznak. „Felszólítom, hogy Ön és pártja hagyjon fel a Magyar Demokrata Fórum belügyeibe való beavatkozással!...Az MDF világosan látta, (volt rá példa elég) hogy mi történt azokkal a pártokkal, akik a Fidesz „barátságát”, közelségét választották. Ebből a Magyar Demokrata Fórum nem kért.”    

A távolodás és szembefordulás – függetlenül attól, hogy valójában mennyire volt közvetlen a kapcsolat a Fidesz és a Lakitelek munkacsoport között - összefüggésben áll a két párt alapdiskurzusának átalakulásával, amely viszont a hazai politikai piacról alkotott elképzelés határozott módosulását jelzi. A Fidesz ideológiai síkon a nacionalizmus felől az elvi populizmus felé lépett, míg szervezetileg egy a társadalmat átszövő, ugyanakkor továbbra is centralizált pártstruktúra volt az új cél. Az MDF valójában szintén háttérbe szorította a nemzeti-konzervatív alapállást, s fiatalosabb profilt igyekezett építeni. A párt igyekezett harmadik erőteret kialakítani a maga számára. Ezzel együtt azonban elmaradt az 1994 óta folyamatosan gyengülő alapszervezeti hálózat megújítása (lásd Budapest II. kerület). A Fidesz a 2002-es eredményekből azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországon a többség csak akkor szerezhető meg, ha az üzenet középpontjában a nemzetet felváltja a nép, s a médiakampányt egy feszes szervezetre épített mozgósítás (a szervezeti újítás a Fidesz belső logikájának és ethoszának megfelelően helyi, önkormányzati jellemzően indirekt kényszerrel, vagyis kádárista hatalomtechnikával járt együtt). Az MDF ugyanakkor felhagyva a korábbi próbálkozásokkal, önálló imázsépítésbe kezdett. Ennek során a politikai környezet, elsődlegesen valódi piaccá (electoral market) értelmeződött át, amelyben (talán Richard Katz és Peter Mair kartellpárt-elméletének hatása alatt) a két kvázi monopol párt pozícióit elsődlegesen marketingelemekkel kívánták gyengíteni.

A párt stratégai célja 2002 után is a parlamenti küszöb átlépése maradt. Az MDF 2004 és 2009 között folytatott kampányai egyfelől jelzik, hogy a szervezet vezetése sikeresen találta meg azokat az üzenettípusokat, amelyek segítségével a párt az egyre erősödő aktív elitellenes és kvázi politikaellenes szubkultúrák közül élénk, innovatív kampányaival elégséges számút tud megnyerni. Ugyanakkor az, hogy az 5%-hoz minimálisan szükségesnél jelentősen többet a párt csak néhány elszórt szavazókörben tud elérni, azt is jelzi, hogy a szavazatmaximalizáló stratégia pártszervezet nélkül elégtelen arra, hogy a pártot valódi befolyáshoz juttassák a döntési folyamatokban.

 

A 2004-es európai parlamenti kampány

 

A kampányzáró eredetileg az Orbán Viktor 2002-es beszéde óta szimbolikusnak számító Testnevelési Egyetemen zajlott volna le, azonban ezt az egyetem nem engedélyezte. Így 2004. június 11-én, Budapesten egy szimbolikus gesztussal zárta kampányát a párt: felállította az MDF-mérföldkövet.

Az MDF témái

 

Az MDF ügyesen használta ki a parlamenti politizálás kereteit. Képviselőik a kampány során a korrupcióellenesség folyamatos hangoztatása mellett olyan témákat igyekeztek az országos média felületeire eljuttatni, mint a falfirkák elleni fellépés, a közterületek védelmében; az örökösödési adó elleni fellépés; a közbeszerzések ellenőrzése. Ezek közül a legnagyobb visszhangot az öt alkalommal benyújtott – és leszavazott – kezdeményezés kapta, amely a NATO szövetségesként Irak területén állomásozó magyar kontingens hazahívását kezdeményezte.

A korrupció-ellenességet, a fellépés szükségességét egyéb elemekkel is igyekeztek bemutatni. Az országban folyó kampány egyik meghökkentő, de mindenképpen érdeklődést kiváltó mozzanata volt, amikor Dávid Ibolya és Almássy Kornél egy cukrászdában rendezett sajtótájékoztató keretében a magyar korrupciós fagylaltról, a Fidesz által megjelenített egy-ízű fagylaltról és a kormány által csak tölcsért, üres tölcsért megjelenítő választékról beszélt.

Ugyanezen célt szolgálta a Mammut Bevásárlóközpontban megrendezett bowlingozás is június 9-én, amikor a „korrupció bábuit” tarolták le a párt kampányarcai.[2] Ez a fiatalokat megszólító, az ő közegükben népszerű környezetben lezajló esemény is szokatlan volt korábban a demokrata fórumtól.

A párt kampánya tartalmilag összességében három jól elkülönülő ún. issue-ra: a korrupcióra, Budapestre és némileg az első kettőtől elkülönülten az ökopolitikára koncentrált, amelyeket a „normalitás” hívószavával és Dávid Ibolya személyével igyekeztek keretbe foglalni. Operatív értelemben a tulajdonképpeni mozgósítást médiaesemények, kvázi médiahackek helyettesítették. A következőkben a fenti három témához kapcsolódó legfontosabb kampányelemeket igyekszem áttekinteni.

 

Országjárás

Az országjáró roadshow keretében a párt fő témáját, a korrupcióellenességet hangoztatta. Érdekesség, hogy országos lefedettségének korlátozott mivoltától függetlenül nem csak a nagyobb taglétszámmal rendelkező alapszervezetek székhelyeit, vagy potenciálisan az 5%-ot elérő MDF-es bázissal rendelkező városokat, településeket látogatta végig az elnök-asszony. Olajos Péter, a lista második helyén álló, így bejutó helyen lévő politikus, illetve Gémesi György kampányfőnök és Herényi Károly frakcióvezető[3] is járta a nagyobb városokat. Miskolcon, amely stabil szocialista bázis, és Szolnok, amely inkább jobboldali orientáltságú is a helyszínek között szerepelt, a tavasz során több alkalommal. Összességében hetvenhárom olyan rendezvényt bonyolított le a párt a kampány során, amelyen országosan ismert politikus is megjelent. Harminc alkalommal Dávid Ibolya volt a meghívott előadó, 11-11 helyszínen pedig Olajos Gergely, Gémesi György és Herényi Károly ismertette a párt elképzeléseit. Több helyszínen megjelent Boross Péter is, aki 1993 decembere és 1994 májusa között hazánk miniszterelnöke volt. Mindebből megmutatkozik, hogy a pártnak – Gémesi kivételével - nem voltak sem a helyi politikában jelentős „erős emberei” sem fellegvárai, bázisai.

 

Pakátok

 A fővárosban elsőként jelent meg az MDF óriásplakátokkal, nagyobb méretű plakátokkal a releváns pártok között. A pártelnök Dávid Ibolya arcképe mellett a „Normális Magyarországot, normális Budapestet”[4] szlogen szerepelt; mely ismét csak a korrupcióra, Budapest szennyezett voltára vonatkozott. Másik plakátjuk ápolt női kezet ábrázolt az országot formázó zöld háttér előtt. A plakátkampány második elemeként Dávid Ibolya elegáns kosztümben, arcán mosollyal volt megjelenítve, „Nő az esély” felirattal. A kampányszlogen jelentése, értelme kettős. Egyrészt utal Magyarországra, melynek uniós csatlakozásával növekednek az ország lehetőségei; másrészt az MDF növekvő népszerűségére, a téttel az esély is növekedik. Emellett az üzenet nyilvánvalóan szólt a női szavazókhoz is. Ekkoriban jelent meg a kommunikációban a „mi, nők a Parlamentben is könnyebben megértjük egymást” mondat. 

Kampányfilmek

 A korrupció kampányban játszott szerepénél fogva nem meglepő, hogy az első hivatalos kampányfilm is erre a témára összpontosít. A kezdő képek a pénz sötét útját ábrázolják. Ezt a plakátokon is megjelenő kézmotívum követi: itt a korrupt múlt-jelen határozott eltörlésének mozdulatát látjuk. A film másik részében Dávid Ibolya nagy tömeg előtt beszél.A párt időrendben második kampányfilmje egy budapesti látkép. A város füstös, szemetes, kutyapiszokkal, kátyúkkal, lélektelen lakótelepekkel, graffitis falakkal, koldusokkal teli város képét idézi. A narrátor utal arra, hogy „szerintünk ez nem normális”. A váltóképen a Parlament épülete látszik, amelyen keresztül elérhető a változás. Az addig fekete-fehér és szürke árnyalattal dolgozó színvilág megváltozik. Zöld növényekkel telerakott színes utcakép jelenik meg. Ez az „élhetőbb Budapest”. A reklámfilm záró részében a listavezető beszélget munkatársai körében, kezében papírokkal láthatóan magyarázza a terveket és elképzeléseket, ezzel a párt és személye nyitottságát hangsúlyozza. A budapesti látképben megjelenik az MDF tulipános logója is. Láthatóan törekedett arra a párt, hogy a főváros lakossága számára víziót adjon, választási alternatívaként merüljön fel. 

Szórólapok, kiadványok

 Az MDF itt is célzottan Budapestet helyezte a kampány célpontjába. Ezt az „élhetőbb várost, élhetőbb Budapestet” szlogennel megjelent szórólappal is kihangsúlyozta, amelyből mintegy háromszázezer példányt nyomtatott ki a választók számára. A leírt célok között szerepel, hogy Budapest regionális központ legyen Közép-Kelet-Európában, illetve tisztább, zöldebb. Emberközpontúbb várost kíván. Kiadott a párt egy „Európa Magyarul” címmel megjelent szóróanyagot is, amely a nagy, társadalmat foglalkoztató kérdések (pl. az adórendszer) mellett a mindennapi élet problémáira is felhívja a figyelmet (hulladékgazdálkodás). Ennek kapcsán fontos kiemelnünk, hogy az MDF igyekezett úgy mutatkozni, mint olyan erő, amely zöldmozgalmak követeléseit is felkarolja. Későbbi képviselőjük, Olajos Péter megjelentetett egy EU-ökoprogramot. Ennek alpontjai az Alapelvek, Energia, Közlekedés, Mezőgazdaság és vidék voltak. Rövid üzenetekkel mondta el a jelölt, hogy mik azok a megoldási javaslatai, amelyek zöldebb, környezetbarátabb Magyarországot és EU-t hoznak. Olajos kifejezetten szakpolitikusként pozícionálta magát, higgadt hangvétellel kommunikált a médiában. 

Internet

 A www.mdf.hu portálon megtekinthetőek voltak a párt kampányának eseményei, illetve azok a politikusok, akikkel a fentebb említett hetvenhárom települést meglátogatták. A Konzervatív gazdaságpolitika című vitaanyag is letölthető volt a honlapról, sőt kommentekre is lehetőség volt. Szintén itt találkozhatott a látogató a könnyűdrog-liberalizálásának veszélyeit taglaló prospektussal is. A másik kispárt, az SZDSZ álláspontját konzervatív alapról támadva itt elektronikus aláírási lehetőséget biztosítottak a tiltakozás kifejezésére.  A választási kampányra az MDF külön honlapot indított. A www.eu.mdf.hu az MDF Európa Programjának elemeit ismertette, és az Európai Unióval kapcsolatos tudnivalókat mutatta be a választók számára. A dolgozat írása közben is működő www.davidibolya.hu az elnök-asszony politikai és személyes imázsát volt hivatott finomítani.[5]  

Az MDF 2004-es EP-választási kampányából összességében két tanulság vonható le. Egyfelől a párt kitűnően érzett rá arra, hogy milyen típusú események fognak a kampányidőszak sűrűjében médiafigyelmet kapni. A bowling, a cukrászdai jelent és a mérföldkőállítás fontos pillanatokban állították a közfigyelem középpontjába a pártot. A Budapest-tematika, valamint Dávid Ibolya és a korrupciómentesség összekapcsolását vizuálisan hasonlóan kreatív eszközökkel oldotta meg a stáb. A fővárosra összpontosuló plakátkampánnyal ezen témák az MDF-hez kötve kerültek be a köztudatba.

A szakpolitikai igények, jelen esetben Olajos Péter öko-profilja már korántsem volt ennyire jól tervezett és kivitelezett. Itt sem a hívószót és ennek vizuális hátterét, sem a politikus-profilt nem sikerült megfelelő mértékben kidolgozni. Ez egyben jelzi, hogy a szavazatmaximalizáló stratégia milyen könnyen szembekerülhet a szakpolitikai igényekkel (policy). Az MDF csak akkor lenne képes ezen ellentmondást átugrani, ha kiszámíthatóan komoly aktivista tevékenységre, kampány- és szervezőmunkára képes országos hálózattal rendelkezne.

 

Távolabb a Nyugattól

 

A magyar politikai rendszeren belül a 2002 és 2004 közötti időszak leginkább a pártrendszer pillanatnyi megmerevedésével, a lövészárok-viszonyok kialakulásával jellemezhető. Amíg szakpolitikai, ügyalapú törésvonalakat az Európai Unióval, illetve a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazásoktól eltekintve egyre nehezebben lehetett felrajzolni, a Fidesz és az MSZP közötti szembenállás mégis abszolút jelleget öltött. Bal- és jobboldal helyett két gyűjtőpárt állt egymással szemben. Ebben a folyamatban mind a Fidesz, mind a korábbi koalíciós partner MDF visszafogta dogmatikusan jobboldali üzeneteinek súlyát egy új elitellenes-populista diksurzus, illetve szavazatmaximalizáló stratégia jegyében. Ekkorra a magyarországi jobboldal szerkezete karakteresen elvált a korábban példaként emlegetett francia és német modelltől is.

A pártlogójában a Fideszhez hasonlóan a narancssárga színt használó UDF az 1970-es évek végén azzal céllal alakult, hogy hatékonyabban gyűjtse be azon szavazatokat, amelyek a neo-gaullista jobboldal (RPR majd UMP) és a baloldal (Az erősödő PS és egyre kisebb mértékben a kommunisták tartoztak ide) teréből egyaránt kikerültek. A párt 1998-ban kettészakadt, majd 2007-ben újabb jelentős belső konfliktus után a Francois Bayrou nevével fémjelzett párttagság nagyobb része átlépett az új MoDem pártba. A szétválások során az UDF egyre homogénebbé vált mint programját tekintve, mind szervezeti értelemben, a szervezet lényegét azonban mindvégig a különböző konzervatív-liberális politikai mozgalmak és körök összekapcsolása jelentette. [6]

A magyar jobboldalon hasonló jobboldali unió létrejöttére elvben mutatkozott némi esély az 1998-as koalíció létrejöttekor, a valóságban azonban számos feltétel hiányzott (illetve hiányzik jelenleg is). Egyfelől a XX. században ki sem alakultak azok a törésvonalak, amelyek kiszámítható bázissal szolgálnának a pártok számára. Ebből következően karakteres ideológiai alapú politikával egyik párt sem pályázhat választási győzelemre. A nacionalizmus szimbolikája a Fidesz kezében is sokkal inkább eszköz volt 1998 és 2002 között, majd időszakonként 2004 végén és 2006-ban, semmint egy koherens jobboldali program része. Másfelől a Fidesz központosított szervezeti hagyományai és logikája –amint azt a Lakitelek munkacsoporttal kapcsolatos ellentmondások példázzák - képtelen befogadni egyéb, bizonyos autonómiával rendelkező szervezeti egységeket. Harmadrészt, amíg a magyar jobboldali hagyomány is rendelkezik emblematikus történeti figurával Horthy kormányzó személyében, valamint különböző gondolati forrásokkal (harmadik utasság, kisgazda párt, antiszemitizmus, nemzetkultusz) ezt a hagyományt egyik szervezet sem képviselhette folyamatos módon. Ezek a tényezők tágabb, strukturális szempontból magyarázzák az MDF stratégiaváltását és az MDF-Fidesz szövetség felbomlását. 

A német CDU-CSU szimbiózishoz hasonló ugyanakkor már csak az MDF szervezeti hiányosságai: a regionális, helyi szintű beágyazottság, valamint az önállóan is cselekvőképes, ugyanakkor nélkülözhetetlen alapszervezeti háló és aktivistahálózat hiánya miatt sem jött létre Magyarországon. A Fidesz túlságosan aszimmetrikus partner lenne az MDF számára még akkor is, ha a választási rendszer sajátosságai vagy egy tartós stratégiai előnyben levő ellenségkép újból érdekszövetséget hozna is létre.

 Összegzés 

A dolgozat során azt vizsgáltuk, hogy milyen hatása volt az MDF jobboldalon belüli stratégiaváltásának, vagyis a Fidesztől való távolodásnak a párt lehetőségeire. Elsőként bemutattuk, hogy az MDF és a Fidesz viszonyának 2002 tavasza és 2004 nyara közötti drasztikus, ugyanakkor fokozatosan végbemenő átalakulása részét képezte a magyar jobboldalon menő változássorozatnak. Ennek lényege, hogy a politikai környezet átértelmezésének következtében 2002 óta mind a Fidesz mind az MDF radikális szavazatmaximalizáló stratégiát követ. A 2004. tavaszi EP-kampány egyes elemeinek értelmezésén keresztül kimutatható, hogy ez a stratégia nagymértékben csökkenti a párt szakpolitikai programalkotó képességét. A folyamat ördögi körré az által változik, hogy az MDF szervezeti hiányosságai miatt a politikai marketing által képes maximalizálni a rá eső szavazatokat. Marketing eszközökkel a bejutás elérhető cél ugyan, ennél több azonban hosszú távon sem várható. Ily módon nem keletkeznek ösztönzők a komoly szakpolitikai tervezésre vonatkozóan. Végül rámutattunk, hogy a jelenlegi viszonyok között valószínűtlen egy a francia és a német politikai rendszerekből ismert jobboldali unió vagy jobboldali szimbiózis kialakulása.

 

Felhasznált irodalom

 

Haskó Katalin: MDF: kormányból ellenzékbe - ellenzékből kormányra. In Parlamenti választások 1998. Bőhm Antal, Gazsó Ferenc, Stumpf István, Szoboszlai György (szerk.) Századvég Kiadó, MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 2000.

Wolfgang C. Müller- Kaare Strøm: Policy, office, or votes?: how political parties in Western Europe make hard decisions, Cambridge University Press, 1999.Susan E. Scarrow: Embracing Dealignment, Combating Realignment: German Parties Respond In Peter Mair-Wolfgang C. Müller-Fritz Plasser (szerk.): Political Parties and Electoral Change, SAGE, London, 2004
Susan E. Scarrow: Party Decline in a Parties State? The Changing Environment of German Politics In Paul Webb- David Farrel - Ian Holliday (szerk.) Political Parties in Advanced Industrial Democracies, Oxford University Press, Oxford, 2002.Löffler Tibor: Mozgásterek és kényszerpályák: Az MDF utolsó megkísértése, Magyarország Politikai Évkönyve, 2001/1. pp.226-244.Nicolas Sauger: Reaggregating interests? How the break-up of the Union for French Democracy has changed the response of the French moderate Right? In Thmoas Poguntke-Kay Lawson: How Political Parties Respond?, Routledge, London, 2004.

Rapcsányszki Laura Lívia: Az MDF európai parlamenti választási kampánya In Kiss Balázs (szerk.): Távolabb a médiától 2004-es kampányok vizsgálata, L’Harmattan, Budapest, 2006.