Party of European Socialists

A Party of European Socialists (PES) kialakulása több korszakra osztható, melyet jelentősen meghatározott az integráció folyamata, valamint az európai pártok hozzáállása. Az, hogy mennyire felel meg a PES a párt definíciójának, valamint milyen hatást gyakorol illetve gyakorol-e bármilyen hatást a nemzeti pártok politikájára mind szervezeti, mind ideológiakérdést jelent.

PES története

Habár csak 1992 óta létezik intézményesülve az Európai Szocialisták Pártja, története, kialakulásának gyökerei az 1950-es évek elejéig visszavezethető. (Tassis, 2007) A Schumann terv motivációja által kezdődött az európai szocialista, szociáldemokrata és munkáspártok újbóli közeledése egymáshoz. Az 1950 – 1957 közötti időszakban megszülettek az együttműködéshez szükséges alapok. Ennek a szerveződésnek az első elnöke Guy Mollet volt. A cél nem csupán a kooperáció volt, hanem az európai civil társadalom megteremtése is. (Rasmussen, 2006)A közeledés második szakaszában, 1957 – 1979 között a fejlődés szempontjából jelentős volt az 1979-es közvetlen választások hatása, mely optimista légkört teremtett. Az első kongresszusra 1957 januárjában került sor, ahol a holland Partij van de Arbeid (PvdA) javaslatára megvitatták a közelebbi együttműködés lehetőségét.  Azonban a résztvevő pártok csak 1968-ban írták alá a PvdA javaslatát, mely célja egy föderális európai szocialista párt megalkotása. A közeledés évtizedeket vett igénybe, azonban már ettől kezdve megjelentek a jövőbeni ígéretes együttműködés jelei. 1974-ben alakult meg az Európai Közösségekben az Szocialista Pártok Konföderációja.

A pártok 1978-ban hoztak egy közös deklarációt – már a közelgő választások jegyében -, mely keretszerződés jelleget hordozott magán és leszögezte az alapelveket. Azonban ennek a deklarációnak nem volt kötelező jellege, minden pártnak joga volt nemzeti választási program kialakítására.  Azonban látható, hogy ebben az időszakban - mely nagy reményeket hordozott magában az együttműködés szempontjából -, jelenős közeledés történt a pártok közt, kilátásba helyezve egy nemzetek feletti párt közeli kialakulását. 1979 – 1992 már a párt kialakulásának közvetlen előkészítésének időszaka. Azonban a közvetlen választások után a Szocialista Pártok Konföderációjának szembe kellett néznie azzal a kudarccal, hogy a választás mégsem hozott föderális erejű együttműködést. Habár a közös programot a brit Labour Party kivételével minden országban felhasználták, kiderült – mely az európai integrációt is nehezítő tényező -, hogy a nemzeti pártok a nemzeti ügyeket helyezik előtérbe, szemben az európai témákkal.

A 11. kongresszus (1980. március 2-3.)az összefogást külső „ellenségek” elleni harcban próbálta erősíteni. Közös akciót hirdettek a diktatórikus rendszerek ellen (melyek frissen köszöntek le Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban), valamint az új jobboldali erők ellen (ebben Nagy – Britannia, Franciaország, Németország és a Skandináv országok voltak érintettek). A második manifesto megalkotása sem volt gördülékeny folyamat, ezt az 1984-es második közvetlen választásokra készítették el. Itt ismét megjelent a pártok ideológiai és politikai álláspontjának különbsége. Ellenállásuk fejezték ki a brit, dán és olasz pártok is.   Ezután kezdett a prioritása egyre inkább áthelyeződni a gazdasági kérdésekre. Ezt 1988-89-re már kinyilatkoztatták, de végül 1992-re vette át az abszolút vezető szerepet.

Az ezt megelőző időszakban a pártok integrációját nehezítő akadály volt, hogy a prioritást a szociális kérdések kapták, melyekben nehéz volt megtalálni a konszenzust. A döntés, hogy jelentősebb hangsúlyt kap a gazdaság ügye, sok érdekellentétet háttérbe szorított és gyorsított a párt kialakulásának folyamatán.  1992-ben a berlini kongresszuson döntötték el, hogy a Konföderáció átalakul párttá. A Party of the European Socialists 1992. november 9-10-én alakult meg Hágában a Maastrichti Szerződés 138/A alapján. Ez így fogalmaz: „Az európai szintű politikai pártok az Unión belüli integráció fontos tényezői. Hozzájárulnak az európaiságtudat kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához”. A PES szervezete A párt struktúrában változás, a jelenlegi rendszer kialakulása 1995-ben történt.

Ekkor a PES specifikus célokat tűzött ki maga elé. (Hix – Lord, 1997) A PES jelenlegi szervezeti felépítése a következőképp alakul: 1.  A Kongresszus, mely öt évente két alkalommal ülésezik, a PES politikai irányáról dönt, megválasztja az elnököt és az alelnök(ök)et  2. A Tanács (council) minden olyan évben ül össze, amikor nincs kongresszus. A PES politikájának formálása a fő feladata. 3.  A Leaders’ Conference tagjai a PES pártjainak miniszterelnökei és pártelnökei. Évente 3 – 4 alkalommal találkoznak feladatuk a stratégia meghatározása és közös megoldásokban való megegyezés.4.  A Presidency a napi ügyek intézésének legmagasabb fóruma. Ezenkívül még a Coordination Team és a Titkárság foglalkozik a napi ügyekkel.  A PES-en belül még két szerveződés különíthető el: az ECOSY és a PES Women. Az ECOSY-t Hágában a PES alakulásakor alapították meg 1992-ben. Ez az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európában, valamint a mediterrán országokban működő szocialista fiatalok mozgalmait gyűjti össze.

Az ECOSY céljai: -   népszerűsíteni és támogatni a demokratikus szocializmus értékeit

-  megőrizni a fiatalok érdeklődését az Európai intézmények felé

-  népszerűsíteni az európai állampolgárságot és a közös identitás érvényesülését 

A PES Women összefogja a női parlamenti képviselőket, európai parlamenti képviselőket és aktivistákat a PES pártjaiból. Célja, hogy megvitassa és népszerűsítse a nemek egyenlőségét a PES-en belül és kívül. Ezt két szinten valósítják meg: a munkaviszonyokban való egyenlőség elérésében, valamint a PES szerveiben való reprezentációban.    A PES jelenlegi elnöke, 2004 óta Paul Nyrup Rasmussen. Rasmussen már a pártelnökség előtt jelentős politikai múltra tett szert, 1993 – 2001-ig volt Dánia miniszterelnöke, 2004-től pedig európai parlamenti képviselői tisztséget is betölt. Rasmussen így nyilatkozik az európai szintű pártokról, a PES-ről: „I am convienced that strong political parties at the European level are essential for overcoming the European Union’s current problem of legitimacy… Even though I advocate strong European party, it will not necessarily look like national parties. The PES will be a party of parties for the foreseeable future.” (Rasmussen, 2006) Habár az intézmények jellegét tekintve a PES pártszerűen működik, még sem jelenthető ki, hogy a párt klasszikus definíciójának megfelelne. A legevidensebb hiányosság a párttagság mibenléte, hiszen közvetlen párttagsággal nem rendelkezik a PES sem.

Az együttműködés hosszú éveken keresztül konföderális volt, de az 1992-es megalakulás óta föderális jellegű. Jelenleg nem valószínűsíthető, hogy ez az együttműködési forma elmozdulna a szupranacionális jelleg felé. A demokratikus deficit problémája nem új keletű az Európai Unióban. Mégis a Maastrichti szerződés valamint az ezt követő európai parlamenti választások (1994) felerősítették a demokratikus deficit megítélését. (Banchoff – Smith, 1999) Mindez összefüggésbe hozható az Unió erősödő politikai szerepvállalásával és az uniós intézményekben való politikai manőverek megjelenésével. Döntő fordulat volt a 2004-es választások éve, amikor a Néppárt immár felhagyva a nagykoalíciós jellegű működéssel, a többségével élve önállóan, bármilyen megegyezési folyamatot mellőzve jelölte az Európai Bizottság elnökét. A nemzeti és uniós issuek differenciája már a párt irányának, céljainak meghatározásában is problémát okozott, hiszen a pártok sokszor részesítették és részesítik előnyben nemzeti érdekeiket a nemzetközivel szemben. Az Európai Parlament vonatkozásában két ponton is megfigyelhető a deficit: egyrészt a frakciófegyelem érvényesítésének hiánya okozza. Ugyanis a frakciófegyelem megsértése nem büntethető. Ez sok esetben betudható a kérdések szakpolitikai jellegével és ismét a nemzeti és uniós érdek elkülönülésével. Másrészt a Parlament törvényhozói funkciója sem hagyományosan működik, mivel a Parlament csak a Bizottság előterjesztésére hozhat döntést. Napjainkban tapasztalhatóak olyan tendenciák, kezdeményezések, melyek lehetővé akarják tenni az európai uniós állampolgárok általi jogszabály kezdeményezés lehetőségét. A demokratikus deficit két irányba haladhat: vagy megerősödik, az egyre intenzívebb átpolitizálódás során vagy intézményi reformok által megoldódik a probléma.

A PES elvi értékrendje

Az európai baloldal értékrendjét elsősorban olyan emberközpontú irányelvek határozzák meg, amelyek a mai globalizálódó világ erodáló hatásainak igen nagymértékben ki vannak szolgáltatva. A 2004 februárjában közzétett szocialista politikai deklaráció az alábbi fő értékeket jelölte meg: egyenlőség, szolidaritás az európai emberek között, szolidaritás a generációk között, szabadság, béke, az emberi jogok tiszteletben tartása, az emberi méltóság tiszteletben tartása, nemek közötti egyenlőség, demokrácia, szociális és jogi igazságosság, a kulturális és vallási különbségek tiszteletben tartása, az emberi élet értékének tisztelete, kollektív felelősség az egyén és a közszféra között. A PES álláspontja értelmében ezek az értékek súlyosan sérülnek a globalizáció következtében, amely sérti a közösségen belüli tagállami érdekeket.

Ennek következtében álláspontjuk szerint a nemzeti törekvések és a tiltakozó reakciók egyre agresszívebb módon kerülnek szembe a közösségi érdekekkel, amelyek gyengítik a kontinensszintű politikában a nemzetek közötti összefogás intenzitását és őszinteségét. Ez azonban élesen szemben áll az Európai Unió alapcélkitűzéseivel, s konfliktushelyzetet teremt mind a politikai elit tagjai között, mind pedig a társadalom és az európai politika között.

 A PES 2004. évi politikai kiáltványában kiemelt szerepet kap az emberi jogok tisztelete. Az európai emberi jogi nyilatkozat megszületése nyomán szükségesnek tartják és indítványozzák az alapvető emberi jogok egyetemes chartájának megalkotását, amelynek betartatását egy szintén újonnan alakítandó, világszerte illetékes bíróságnak, az ún. nemzetközi emberi jogi bíróságnak kellene felügyelnie. Az alapvető emberi jogok egyetemes chartájának a már érvényben lévő emberi jogi vívmányokra kell építenie, és a már világszerte hatályban lévő jog alapján kell tárgyalássorozatok lebonyolításával létrehozni.

A charta alapján minden embert, bárhol és bárhogyan is éljen, azonos jogok illetnek meg. A nemzetközi emberi jogi bíróság az emberi jogok európai bíróságának mintájára kell, hogy megszülessen, s felelősséget kell vállalnia a chartában foglalt jogok védelméért és megőrzéséért. Az emberi jogokkal kapcsolatos jogalkotásnak azonban át kell hatnia a világpolitika minden döntését. Nem lehet olyan intézkedéseket és törvényeket hozni, amelyek akár csak minimális mértékben eltérnek vagy szemben állnak az emberi jogok európai nyilatkozatának tartalmával és célkitűzésivel. Ennek értelmében a 21. századi Európa képét is emberközpontúnak kell megformálni mind gazdasági, mind szociálpolitikai tekintetben.

Szociális EurópaAz európai társadalmak jelentős változásokon mentek keresztül a szociáldemokráciák kialakulása óta. Mára az öregedő társadalomban a szociális vívmányok fenntartása egyre nehézkesebb. A jelen legnagyobb kihívását a globalizáció jelenti, melyre az egyes csoportok másképp keresik a választ. Az európai szocialisták és szociáldemokraták szerint az új szociáldemokrácia a megfelelő felelet a 21. század kihívásaira. Mindennek az alapja a társadalom védelme, a hátrányos helyzetű emberekre való odafigyelés, azonban elismerik a változás és a reform szükségességét is. Elképzelésük szerint egyik oldalról kiemelkedő szükség van a szabad kereskedelemre és egy jól működő európai piacra, melyek lehetővé teszik a hatékonyabb szociális politikák kialakítását. Ez megerősítené Európa szociális oldalát, ahol több ember kaphat jobb munkát, s ahol lehetősége van az embereknek visszaszerezni elveszített állásukat, életszínvonalukat.2005 júniusában Tony Blair, brit miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az EU nem más, mint értékek egysége, ahol a népek és nemzetek között nem csak gazdasági együttműködés él, hanem szolidaritás is. Ezzel ő nem másra utalt, mint a szociális Európára, mely az Európai Szocialisták egyik legfőbb célkitűzése.

A koncepció valójában egy gondolatkör, mely meghatározza a frakció és a párt értékrendszerét az egyes konkrét lépések esetében, és iránymutatásul szolgál számukra. A szociális Európa gondolatköre:Az európai szocialisták a gyakorlatban is felléptek az Új Szociális Európa jövőbeli megvalósulásáért. Kitűnő terepnek kínálkozott az Európai Alkotmányt létrehozó Európai Konvent, ahol több kérdésben is sikeresen érvényesítették akaratukat. Ennek eredményeként létrejött egy munkacsoport, mely a társadalmi problémák európai szintű kezelését vizsgálta. A munkacsoport az Alkotmány több fejezetét aktívan befolyásolta.

Legfontosabb alapelveik közé tartoznak a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok tisztelete, a polgári jogok és kötelezettségek, az egyenlő bánásmód és mindennemű diszkrimináció elítélése. Nagy hangsúlyt helyeznek a nemek közti egyenlőségre is, melyet jól példáz, hogy már két női elnöke is volt a képviselőcsoportnak. Elsődleges célkitűzésük a foglalkoztatottság növelése, s ennek megfelelően több és jobb munkahely teremtése, az oktatás, a szakképzés és technológiai fejlesztés támogatása. Mint internacionalisták, arra törekszenek, hogy ne csak saját nemzetük, hanem Európa összes polgára részesülhessen a társadalmi jólétből. Támogatják a kulturális sokféleséget, és igyekszenek előmozdítani a kultúrák közti jobb megértést. A sikeres Európai Unió feltételének tekintik a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtését Európa szerte. Emellett fontosnak tartják a globalizáció kihívásaival való szembenézést is, többek között a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődés kereteinek megteremtését, valamint a fejlődő országok támogatását.

A sikeres uniós szerepvállalás zálogának tartják az egységes európai fellépést a kül- és biztonságpolitika területén. Véleményük szerint csak így növelheti az EU a befolyását a világpolitikában. Mindezeket már az 1999-es választási kiáltványában fogalmazta meg a PES.Szintén ebben a manifesztumban hirdettek meg egy hatékonyabb, átláthatóbb és az emberekhez közelebbi Uniót. Az euró bevezetését és az egységes belső piac megteremtését a fejlődés szerves részének tekintik. Céljuk Európa újraegyesítése, ezért támogatják az Unió bővítését is. Az EU elé tornyosuló feladatok fedezése végett pedig a költségvetés növelésére szólítanak föl.

A liberálisokkal szemben óva intenek az egyoldalú piacorientált szemlélettől, s ezt a lisszaboni stratégiában is érvényesíteni kívánják. A több és jobb munkahely megteremtése mellett a családok támogatását tekintik kiemelkedően fontosnak az EU versenyképessége és az egészséges társadalom szempontjából. Emellett az oktatás és a kutatás területein kívánnak jobban befektetni, hogy a tagállamok és az Unió sikeresen szállhasson versenybe riválisaival.

Ma is igaz, és az elmúlt évtizedekben is igaz volt, hogy a szocialista frakció programja nem választható szét a tagállamok szociáldemokrata és szocialista pártjainak programjaitól, inkább az a jellemző, hogy minden általános baloldali eszme, gondolat és elméleti kívánalom teret kap az Unió szintjén, a gyakorlati teendők meg értelemszerűen maradnak a tagállamok pártjainak a szintjén.

Valamennyi párt programjának vezérfonala a Harmadik út elgondolásaiban is megtalálható. Az egyik legtipikusabb érték az egyenlőség helyetti „lehetőségek egyenlősége” fogalom, mely egyet jelent az esélyteremtő állammal, nem pedig az egyenlősítő állammal. Olaszországban ezt a „Többet a gyerekeknek, kevesebbet az apáknak” szlogen fejezi ki kézzel foghatóan; ez egy új társadalmi igazságosság felé fordulás jele.

Az európai baloldali pártok programjára nagy hatással volt a brit Harmadik út, mely átmenetet képez a szociáldemokrácia és a neoliberalizmus között. E programokra nagyban hasonlít a PES mindenkori programja, elég csak rápillantani az európai pártok elképzeléseire.

Hix, Simon– Lord, Christopher: Political Parties in the European Union, St. Martin’s Press, INC., New York, 1997.

Banchoff, Thomas – Smith, Mitchell P.: Legitimacy and the European Union. The contested polity, Routledge, London, 1999.

Tassis, Christianthos D.: European Union and Political Parties: the case of the Party of European Socialists (PES) http://www.psa.ac.uk/journals/pdf/5/2007/Tassis.pdf

Rasmussen, Paul Nyrup: The Future of the Party of European Socialists, European View, Spring 2006

Megjelent a Politika.hu 2009/2-es számában