Kettős rendszerváltás és a harmadik út - Interjú Desewffy Tiborral (Politika.hu 2008/1-2.)

„Társadalmunk ráadásul csak akkor léphet be eredményesen a posztmodern korba, akkor válhat kreatív társadalommá, ha mindannyiunkban kialakul az együttműködés képessége és igénye.”

PH. Ezekben a napokban számos politikai elemző próbálja felvázolni a következő hónapok lehetséges forgatókönyveit. Mennyire előrejelezhető a magyar politika?

D.T. Mi itt a Demos-nál nem foglalkozunk aktuálpolitikai elemzésekkel. Éppen e célból, a profiltisztítás érdekében hoztuk létre néhány hónapja a Progresszív Intézetet, mely ugyanakkor tőlünk szervezetileg és gazdaságilag is független. Mindamellett nem szeretném megkerülni a kérdést. A napi küzdelmek, illetve a belső harcok kimenetelét, valós tartalmát és lefolyását természetesen lehetetlen külső szemlélőként vagy elemzőként megjósolni. Ezen túlmenően azonban vannak olyan folyamatok, melyekkel érdemes foglalkozni. Elsősorban a kormánypolitikára gondolok, az egyes intézkedések hatására. Aktuálpolitikai elemzések kapcsán ezekre érdemes energiát fordítani.

PH. Némiképp átfogalmazva a kérdést: melyek azok a döntési pontok, amelyeket ma bármely magyar kormánynak fel kell vállalnia?

D.T. A globalizáció, vagy ha úgy tetszik a tudás alapú társadalom hatásaiból következő problémákra kell elsősorban összpontosítani. Évek óta állítom, hogy 1990-ben kettős rendszerváltással kellett megbirkóznunk Magyarországon. A politikai és gazdasági intézményrendszer átalakítása többé-kevésbé sikeresen végbement. Ezzel egyidőben azonban nem voltunk képesek megfelelő választ adni a globalizáció, a posztindusztriális korszak új kihívásaira. Azok a dilemmák, melyeket a magyar társadalom válságként és pártpolitikai küzdelemként él meg, valójában a kettős rendszerváltás elhanyagolt vonatkozásából következnek. Az információs korral nem csak azért nem tudtunk mit kezdeni, mert a politikai pártokat egymás demonizálása kötötte le. Valójában másoknak sem volt jövőképe, az értelmiség sem tudta merre is menjünk tovább. Társadalmunk ráadásul csak akkor léphet be eredményesen a posztmodern korba, akkor válhat kreatív társadalommá, ha mindannyiunkban kialakul az együttműködés képessége és igénye. Jelenleg ez még hiányzik.

P.H. Mi lehet egy think tank szerepe, s mi a Demos mint think tank célja?

D.T. Mi policy szintű javaslatok kidolgozásával foglalkozunk. Korábban az a gondolatvilág, melyet mi képviselünk, a harmadik utas társadalompolitikai gondolkodás, csak elvétve jelent meg Magyarországon. Igyekszünk olyan szempontokra és problémákra irányítani a figyelmet, melyek érzésünk szerint döntően befolyásolják az ország jövőjét. Ugyanakkor nem folytatunk lobby-tevékenységet. Nem ülünk ott a miniszterek irodáiban, hogy meggyőzzük őket az igazunkról. Javaslatainkat elküldjük a döntéshozók számára, s ha hasznosnak gondolják, felhasználják őket, de nem vagyunk a kormány fizetett tanácsadói-amivel sietve jegyzem meg megint csak nem gondolom, hogy baj lenne.

P.H. Mennyire játszanak fontos szerepet a magyarországi think tankek a környező országokban tapasztaltakhoz képest?

D.T. Jellemző a magyar értelmiségre, hogy azt gondolja, mi mindenben le vagyunk maradva. Nem ismerem ugyan pontosan a közép-kelet-európai think tankek munkáját, az azonban biztos, hogy az elmúlt években Magyarországon komoly fejlődés ment végbe ezen a téren. Néhány hete a Méltányosság Klub szervezett egy kerekasztal-beszélgetést, melyre hat intézetet hívtak meg. Tíz évvel ezelőtt egy hasonló rendezvény nem valósulhatott volna meg, hiszen nem lett volna kiket az asztalhoz ültetni. A demokratikus intézményrendszer fejlődésével megnő az igény a politikai elemzők, szakértők munkájára, hiszen a pártoknak nincs igazán kapacitásuk szakpolitikai stratégiák megalkotására, a struktúra alkalmatlan erre a feladatra. Az iránymutatásban egyre nagyobb feladathoz jutnak a Demos-hoz hasonló agytrösztök.

P.H. Végezetül egy más jellegű kérdést szeretnék feltenni: Ön szerint hogyan értelmezhetjük Gyurcsány Ferenc március 29-i beszédének azt a részét, melyben az értelmiséget támadta? A politológusokra gondolhatott elsősorban?

D.T. Nem hinném, hogy kritikája célzottan a politológusokra irányulna. Mint a beszédben maga Gyurcsány is jelezte, meglehetősen szokatlan az ilyesfajta megnyilvánulás miniszterelnök szájából. Azt hiszem inkább csalódottságának adott hangot, valószínűleg egyszerűen több támogatásra számított az értelmiség részéről a reformok elfogadtatásában.

Az interjút Balogh Róbert, a DE BTK korábbi hallgatója készítette.
Megjelent: Politika.hu – A fiatal politológusok lapja, 2008/ 1-2.