Menekültek Magyarországon? (Politika.hu 2007.április)
A menekültkérdés azon problémák egyike, melyet sem az ösztönös – s nálunk általában liberalizmusnak titulált – tolerancia vagy humanizmus, sem a széles körben népi bölcsességként elfogadott „nyomor-rasszizmus” nem képes érdemben magyarázni. (Utóbbin azt a felfogást értem, mely szerint az idegenek felforgatják a társadalmi rendet, s rontják az „eredeti” lakosság amúgy is szegényes életlehetőségeit.) Az első álláspontból szemlélve az tűnik érthetetlennek, hogy vajon miért nem lakhat minden ember ott, ahol akar, mások számára pedig éppen az elfogadhatatlan, hogy olyanok éljenek államukban, akik a „bevettől” gyökeresen eltérő módon viselkednek, beszélnek és öltözködnek. Ebben a kontextusban nem alaptalan az a feltételezés, hogy a cigány lakossággal szembeni negatív attitűdök vetülnek rá a Magyarországon tartózkodó külföldiekre. (E tézist vezető idegenrendészeti szakember javasolta számomra.)
Posztmodern világunkban mind a lakóhely elhagyása, a migráció, mind az „idegenek” intézményes befogadása igen összetett döntési folyamat eredménye. Az XXI. századi interkontinentális migráció alapvető jellemzője, hogy az Föld lakosságának mikroszkopikus töredékét érinti, viszont viszonylag kis területre koncentrálódik. A bevándorlás nem egyszerű egyéni döntés, hanem közösségi jelenség, tehát bevándorlóhálózatokról beszélhetünk (Ambrosini 2006, 21). Következésképpen egyrészt igen kevés országból érkeznek igen sokan, másrészt csak kevés nyugati állam tekinthető célállomásnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a migráció nagy része nem interkontinentális, vagyis az ún. „harmadik világon” belül zajlik (Faist 2000, 15)
Magyarországon a menekültkérdés az 1980-as évek végén, az erdélyi falurombolási akciók nyomán jelent meg. Akkoriban gyakorlatilag minden áttelepülő menedékjogot nyert, aki ezt kérte, majd ezt követően jórészt állampolgárságot is (Kőszeg 2000, 49). Ugyanakkor már ez a folyamat is paradox volt, hiszen amíg a politikai döntések, valamint a hivatalos közvélemény egyértelműen a befogadás mellett álltak, a helyi közösségek szintjén azonnal megjelent a fent röviden leírt népi xenofóbia, s gyakran az áttelepülő erdélyieket akkor is románnak nevezték, ha magyarok voltak.
A menedékjogról szóló törvénytervezet, amely nemrég vált nyilvánossá, egy teljesen más helyzetet hivatott kezelni, hiszen a menekültstátuszt kérelmezők között a magyar nemzetiségűek már több éve csak kuriózumnak számítanak. A tervezet jelenlegi állapotában a legtöbb esetben a valós problémák felvetéséig sem jut el. Hiányosságai között vannak olyanok, amelyek a nemzetközi gyakorlathoz köthetőek, s felfedezhetőek magyar sajátosságok is.
A legfontosabb talán az, hogy a tervezet készítői továbbra sem számolnak azzal a körülménnyel, hogy a világ államainak jó része nem európai típusú jogállam – ezért a legtöbb kérelmező nyilvánvalóan nem számíthat „állami védelemre” hazájában. Üldözés, félelem és jogosultság nem jogállami környezetben, adminisztráció hiányában nem írhatók le európai joghagyományra alapozva.
A nemzetközileg elfogadott fikciókhoz tartozik az 1951-ben aláírt Genfi Konvenció merev menekültfogalma, amelyhez a tervezet is ragaszkodik, figyelmen kívül hagyva, hogy a kérelmezők legnagyobb része egyedülálló fiatal, aki a nyomor és a kilátástalanság miatt, a jobb élet reményében indul útnak. Gazdaságilag aktív, illetve aktivizálható egyének helyett tehát a külföldi az esetek 80-90%-ában továbbra is kitoloncolásra váró, lavírozó, az időt húzó szabálysértő. A lehetséges eljárások számának csökkentése az államháztartás kímélése miatt egyfelől szükséges, a nemzetgazdasági szempontok teljes mellőzése ugyanakkor nem más, mint vakság. Magyarországon becslések szerint évente – természetesen nem egy időben – több ezer vietnami vállal feketén munkát, miközben a menedékjogi eljárás folyamatban van. Őket kivétel nélkül kitoloncolják, esetenként bizonyos idő után saját kérésükre. A fővárosi „kínai” piacokon szerzett jövedelmük után adót nem fizetnek, ráadásul számos esetben hamisításon, vesztegetésen érik őket. Ők és rajtuk kívül a kérelmezők számos más csoportja megfelelő jogi háttér esetén adófizetővé válhatna, könnyítve az államháztartás helyzetén.
A törvénytervezetben mindezek ellenére az integráció szó elő sem fordul, sem a kérelmezők, sem a befogadottak, sem a menekültek kapcsán. A menekültügyi gyakorlatot meghatározó jogszabálytervezet tehát jórészt üres jogi fikció, jól ismert fordulatok listája, melyek kizárják az életszerű megoldásokat. A Magyarországon jogszerűen tartózkodó befogadottak és menekültek passzivitásban, elszigeteltségben maradnak, az idő múlásával pedig egyre nehezebb változtatni ezen állapotukon. Jellemző mondat egy évek óta elismert, idősödő menekülttől: „I have had enough of just eating and sleeping.”
Mindezek mellett a tervezet még saját keretein belül sem nyújt megnyugtató megoldást.
A menedékjogi eljárás központi eleme a kérelmező meghallgatása, az általa elmondott körülmények tisztázása, az adatok ellenőrzése. A kérelmező igen gyakran igyekszik a Genfi Konvencióhoz többé-kevésbé illeszkedő történetet előadni, hogy így megkapja a menekültstátust. A mindennapi gyakorlatban egyre égetőbb probléma az első kézből származó információ hiánya, vagyis az, hogy igen nehéz ellenőrizni, vajon milyen is egy adott ország politikai-jogi valósága. Miközben a magyar állam nyilvánvalóan nem tudja felvállalni saját informátori hálózat működtetését, a tervezet csak rutinszerűen, az utolsó fejezetben tesz utalást egy európai információs hálózatra, és nem határoz meg kritériumokat sem az információra vonatkozóan.
Annak ellenére, hogy a menekültkérdés nem a legsúlyosabb gondja Magyarországnak, mégis egy olyan problémáról van szó, amelyet egy jogállamnak felelősséggel és saját szempontjainak összességét figyelembe véve kell kezelnie. Hazánk eddig még nem lépett túl a jogi vakság és a divatos népi rasszizmus harmonizálásán.
* A szerző a DE BTK politológia-történelem szakos hallgatója.
Referencia:
- Ambrosini Maurizio: Delle reti e oltre: precessi migratori, legali sociali e istituzioni, In Decimo, Francesca – Sciortino, Giuseppe, Reti migranti, il Mulino, Bologna, 2006. pp. 21-58
- Faist, Thomas, The Volume and Dynamics of International Migration and Transnational Social Spaces, Clarendon Press, Oxford, 2000.
- Kőszeg, Ferenc (szerk.), Menedékjog a magyar gyakorlatban, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000
- A tervezet: http://irm.gov.hu/?mi=2&katid=2&id=227&cikkid=3782
Megjelent a Politika.hu 2007. áprilisi számában